Szappanbuborékokat fújok, -néma cseppek magányomban- s belé tengernyi bánatot, szivárványgyöngysorán úszom, mely szirmokon, ha csobban, sötétre festi a harmatot. Akár gyászmenet az úton, feketén,terhét hordva, távolban lassulón kanyarog, szappanbuborékok, súlyok, -szerelmes könny nyomomban- akár csak ti, én sem maradok…